A Forma-1 világbajnbokságok történetében 848 nagydíjat futottak. A Ferrari istálló, amelyik a jelenlegi mezőnyből egyetlenként volt ott a kezdeteknél, 1950-ben, különböző okok miatt nem állt rajthoz minden futamon (például a legelsőn sem, az 1950-es Brit Nagydíjon), ezért máig „csupán” 821 versenyen voltak jelen a vörös gépek (most ne bolygassuk, hogy a változatosság kedvéért nem is voltak mindig vörösek, hanem sárgák, zöldek, kék-fehérek...). Tehát ebből a 821 Grand Prix-ből nyertek meg 216-ot, ami 26,30% – nem rossz.
De pásztázzunk végig a múlton, milyen állomásokon keresztül jutottak el idáig.
1. győzelem
A nyitóévben nem született Ferrari-siker, pedig már a Commendatore szolgálatában állt a korszak két nagy ásza, Alberto Ascari és atyai jó barátja, Luigi Villorési. A nagy napra 1951. július 14-éig kell várni, amikor is a második Brit Nagydíjon, Silverstone-ban az új fiú, az amúgy pole position-ból induló és szenzációs napot kifogó Froilán González vágtatott át elsőként a célvonalon. A még Ascarinál is köpcösebb, sőt, mondhatni kövérebb González előbb Felice Bonetto, majd honfitársa és a jó barátja, Fangio támadásait verte vissza. Mázlija is volt, mert az időközben kiesett Ascari nem kérte, hogy González adja át neki a gépét, így folytathatta a hajszát, és szerezte meg a legelső Ferrari-(és egyben nem-Alfa romeo)-győzelmet.
(A F1 történetének 12. futama volt ez.)
50. győzelem
Bár az 1950-es években a Ferrari volt a legsikeresebb istálló, olyan kevés futam volt akkoriban (sokszor még 10 sem egy évadban), hogy a szaporodó vb-címek ellenére a győzelmek száma lassan nőtt. Aztán a '60-as években jött a britek térhódítása, és bizony 1974-ig kellett várni, amíg – immár Luca di Montezemoló sportigazgatása mellett – Niki Lauda megszerezte Maranellónak az 50. elsőséget. Ráadásul a Spanyol Nagydíjon, Jaramában elért sikere tényleg egy új korszak kezdete volt, hiszen a Ferrari az 1972-es Német Nagydíj óta, majd' két éven át nyeretlen volt, Lauda pedig fényes pályafutásának első nagydíját nyerte vizes pályán nagy csatában az esőmenőnek számító Ronnie Peterson ellen.
(A F1 történetének 239. futama volt ez.)
100. győzelem
A centenáriumi sikert szintén egy nagy név ünnepelhette, méghozzá Alain Prost, aki 1990-ben Le Castellet-ben diadalmaskodott a Francia Nagydíjon (egyébként már ötödször és még nem utoljára). Holott a futam nem róla szólt igazából, hanem Ivan Capelliról, aki a Leyton House Marchban véghez vitte azt a bravúrt, hogy kerékcsere nélkül előre verekedte magát. Egészen a futam végéig repesztett Prost előtt, aki hosszú körökön keresztül nem tudott vele mit kezdeni, és végül csak három körrel a befutó előtt tudott az olasz elé kerülni, aki akkor már gyújtásproblémákkal küzdött. Prost Ferrarija, amivel a 100. Ferrari-sikert érte el, sokáig a maranellói gyár fogadóhelyiségének dísze volt.
(A F1 történetének 491. futama volt ez.)
150. győzelem
Azt is nehéz megmondani, hogy Michael Schumacher ferraris sikerei közül melyik volt a legfényesebb vagy a leginkább emlékezetes. Azt, hogy egyik-másik különböző mérföldkövet is jelentett, nem is lehet igazán fejben tartani. Holott a 2002-ben, a Kanadai Nagydíjon elért elsősége volt a Scuderia 150. győzelme – és ezen kívül semmi egyéb említésre méltó nem fűződik hozzá. Abban az évben Schumi 11-szer nyert, és már július 21-én, a Francia GP után világbajnok lett...
(A F1 történetének 688. futama volt ez.)
200. győzelem
Az hihetetlen 2007-es Kínai Nagydíj, ahol Lewis Hamilton megnyerhette volna a bajnokságot első szezonjában, ezzel szemben elbukta. Eső, Hamilton bal hátsó kerének kikészülése, landolás a boxutcai kavicságyban. És onnantól fogva Kimi már megállíthatatlan volt, életben tartva ezzel saját világbajnoki esélyeit.
(A F1 történetének 784. futama volt ez.)
216. győzelem
Fernando Alonso sikere a 2011-es Brit Nagydíjon – pontosan 60 évvel azután, hogy Floiran Gonzalez először vezetette dicsőségre egy maranelloi versenygépet.
(A F1 történetének 848. futama volt ez.)
A „mérföldkő-győzelmek” közötti idő- és nagydíjbéli különbségek
1-50. – 23 év, 227 verseny (1 siker 4,54 futamonként)
50-100. – 16 év, 252 verseny (1 siker 5,04 futamonként)
100-150. – 12 év, 197 verseny (1 siker 3,94 futamonként)
150-200. – 5 év, 96 verseny (1 siker 1,92 futamonként)
A Ferrari eddigi győzelmeinek kovácsai
1 Michael Schumacher 72
2 Niki Lauda 15
3 Alberto Ascari 13
4 Felipe Massa 11
= 5 Rubens Barrichello 9
= 5 Kimi Räikkönen 9
=6 Jacky Ickx 6
=6 Gilles Villeneuve 6
= 6 Fernando Alonso 6
=7 Carlos Reutemann 5
=7 Alain Prost 5
=7 Gerhard Berger 5
=12 John Surtees 4
=12 Clay Regazzoni 4
=12 Eddie Irvine 4
=15 Juan Manuel Fangio 3*
=15 Mike Hawthorn 3
=15 Peter Collins 3
=15 Phil Hill 3
=15 Jody Scheckter 3
=15 René Arnoux 3
=15 Michele Alboreto 3
=15 Nigel Mansell 3
=23 José Froilán González 2
=23 Tony Brooks 2
=23 Wolfgang von Trips 2
=23 Didier Pironi 2
=23 Patrick Tambay 2
=28 Piero Taruffi 1
=28 Nino Farina 1
=28 Maurice Trintignant 1
=28 Luigi Musso 1*
=28 Giancarlo Baghetti 1
=28 Lorenzo Bandini 1
=28 Ludovico Scarfiotti 1
=28 Mario Andretti 1
=28 Jean Alesi 1
*Juan Manuel Fangio és Lugi Musso közösen érték el győzelmüket az 1956-os Argentin Nagydíjon, miután akkor még megengedett volt az autók cseréje
