Egy titokzatos milliomos, akiről még kép is alig maradt fenn, mégis fontos szerepet játszott a Forma–1 történetében: Ronnie Peterson, Lella Lombardi, Michele Alboreto és Ayrton Senna is sokat köszönhetett neki.
A gróf sem a nyilvánosságot nem szerette, sem a túlzott felhajtást. Pénze, mint a pelyva, ami főképp kávékereskedelmből származott, felesége birtokolta a Lavazzat, ami egy időben szponzorként is szerepelt a March kocsikon. Gughi Zanon di Valgiurata legelőször a svéd Ronnie Peterson kivételes tehetségének hódolt be: SMOG nevű cége már akkor támogatta Ronnie karrierjét, amikor a skandináv csak alsóbb géposztályokban küzdött. 
Aztán jött Lombardi – az olasz hölgynek el is kellett a segítség, hiszen az 1970-es években sem jutott el valaki könnyen nőként a F1-ig. Zanon odáig ment a nagyvonalúságban, az 1975-ös évadra 200 ezer dollárért bevásárolta Lombardit a March csapathoz, ahol Vittorio Brambilla (egy másik olasz, aki csak „Monzai Gorillának” becéztek...) volt a sztár. Lombardi első versenyén még a Beta (szerszámgyár) felfestésével díszelgő, narancssárga March 741-et vezette, és Kyalamiban 26-dikként épp befért a rajtrácsra, olyan neveket utasítva maga mögé, mint Wilson Fittipaldi vagy Graham Hill... Őt megelőzően az utolsó női pilóta Maria Teresa de Filippis volt, aki 1958-ban indult utoljára, a Marokkói Nagydíjon, egy Maseratival.
Lombardi (és ilymódon Zanon) legnagyobb sikere a Spanyol Nagydíjon jött el, meglehet, tragikus körülmények között. Itt már a fehér-piros, Lavazza-March-csak indult. A botrányos biztonsági körülmények miatt hirdetett bojkott miatt, azt első edzés elmaradt, a másodikra Jacky Ickx és Brambilla kihajtott – Lombardi nem. A versenyt azonban mégis megrendezték, ahol Rolf Stommelen balesete után a futamot félbe szakították: Lombardi ekkor (két kör hátránnyal) a 6. helyen tanyázott, így pontot kapott, igaz, csak egy felet, mert ennyi járt a megtett 29 kör után.
A March-csak való jó kapcsolat révén Zanon abban is segédkezett, hogy a Lotusnál a helyzetét kilátástalannak érző Petersont ide átmenekítse. És épp Lombardi kárára... A gyenge 1975-ös év után 1976 még rémesebben kezdődött a Lotusnál, és az első futam után, Sao Pauloban a főnök, Colin Chapman és Peterson nyilvánosan összevesztek egy fogadáson. A közös üvöltözés után nem volt tartható helyzet, így Zanon kedvencét beajánlotta – illetve fizette – a March-hoz, Lombardi helyére. Amikor egy szemfülés zsurnaliszta felfedezte, hogy a kocsit kék-sárgára (a svéd színek) fényezték, Max Mosley, a March egyik alapítója azt füllentette, hogy szó sincs cseréről, a kék-sárga színek Firenzét jelentik, ahonnan a pilótahölgy származik – holott Firenze város színei mindig is az ezüst-piros voltak... Más kérdés, hogy a Lotusnál megüresedő helyet nem Lombardi kapta meg, hanem egy másik svéd, Gunnar Nilsson, aki szintén a March-flottához tartozott, tehát ilymódon csere jött létre. 
Minden esetre a March jól járt Petersonnal: a svéd pole positiont szerzett Zandvoortban, majd megnyerte az Olasz Nagydíjat – immár harmadszor – Monzában. Ki gondolta volna, hogy sikereinek helyszínen hal majd meg?
De ahhoz vissza kellett térnie a Lotushoz. A March után Peterson egy évet a hat kerekű Tyrrell-lel szenvedett végig, ezért Zanon megint a segítségére sietett, mert nem hagyhatta, hogy a pályája csúcsát lévő Ronnie ne kapjon tehetségéhez méltó autót. Így jött képbe a Lotus, ahol a sikeres Lotus 78 után lehetett rá számítani, hogy a következő gép, a Lotus 79-es még nyerőképesebb lesz. Igen ám, de Colin Chapmannek igazából nem volt szüksége még egy top pilótára: ott volt neki Mario Andretti, aki minden jel szerint alkalmas volt arra, hogy simán nyerje a bajnokságot. De Andretti drága volt, Chapmannek kellett a pénz... Megszületett hát az egyeség: Peterson visszatérhet, a Zanon gróftól zármazó apanázsból ki lehet fizetni az amerikait, aki még azt a biztosítékot is megkapta, hogy ő a garantál No.1. a csapatban.
Peterson halála után Zanon nem fordult el a Forma–1-től, sőt. Megtalálta azt az ígéretes tehetséget, aki – koránt sem mellesleg – Peterson-őrült volt, olyannyira, hogy még a sisakját is a svéd kék-sárga színekre festette. Ráadásul olasz volt: Michele Alboreto. A fürtös fejű milánói sebesen haladt felfelé a ranglétrán, és nem csupán a gróf pénze tette egyértelművé, hogy egykettőre a F1-ben lesz a helye. De Zanon nem bízott semmit sem a véletlenre, ezért 1980-ban befizette Alboretot egy tesztre, méghozzá az aktuális világbajnok csapathoz, a Williamshez. Természetesen nagy reményeket fűztek a britekkel való lehetséges együttműködéshez, ám akkor már Frank Williams abban a helyzetben volt, hogy nem kellett tehetséges újoncokkal kísérleteznie – így Alboretora sem volt szükségük. 
Zanon Ken Tyrrellt kereste meg, aki amúgy is nagy tehetségpártoló hírében állt, de természetesen pénzre is égető szüksége volt. Alboretoval mindkettőt megkapta. Olyannyira, hogy Michele 1981-es debütálása után szinte csodaszámba menően nyerni tudott 1982-ben Las Vegasban, majd – a Tyrrell legutolsó sikereként – az 1983-as Detroiti Nagydíjon is. Zanon abban is segítségére volt aztán, hogy tovább egyengesse az útját a Ferrarihoz...
És ugyanez volt a helyzet Ayrton Senna esetében. A brazil ugyan gazdag családból származott, de F1-es szinten sokszor semmi pénz sem elég. Főleg akkor van rá szükség, ha baj van. Már pedig 1984-ben, a néhány futam, különösen a monacói 2. helye után a jövő szupersztárjának kikiáltott Sennának meggyűlt a baja kenyéradó gazdájával, a Toleman istállóval, mert miután kitudódott, hogy Ayrton három éves kontraktusa ellenére átnyergelt a Lotushoz, a főnökség berágott, és felfüggesztették Sennát. 
Az Olasz Nagydíjon nem indulhatott, a helyére Stefan Johanssont hozták át a FIA által, illegális benzintankja miatt eltiltott Tyrrelltől. Zanon gróf újból működésbe lépett a háttérben: pénzügyi manőverekkel elrendezte a Toleman és Senna közötti viszályt, minek eredményeképp a brazil ismét rajthoz állhatott a szezon utolsó két versenyén, sőt, Portugáliában 3. lett. 1985-től, immát a Lotusnál pedig beindult Senna szédületes karrierje. Zanon ekkor tette azt az óvatlan ajánlatot, hogy Senna minden 1. rajhelyért egy kis ezüttálat kap ajándékba – nem sejthette, hogy pontosan 65-öt kell majd rendelnie belőle...
Gughi Zanon gróf hosszú szenvedés, több állkapocsműtét után csontrákban hunyt el. Fia, Lucio Zanon gróf ápolja emlékét a család részéről.
