F1 Classic

Hosszú évekig hittem s voltam rá rettentő büszke, hogy egy napon születtem Enzo Ferrarival: február 20-án. Aztán  kiderült, hogy csak az anyakönyvbe írtak be 20-át, mert a nagy hó miatt az apa két nappal a fiúcska világra jövetel után ért be a hivatalba. Valójában 1898. február 18-án született, Modenában. Abban a házban, ahol most múzeumot nyitottam a tiszteletére.

Szóval ezt látni kell. Biztos, hogy egyfajta búcsújáró helye lesz ez a Ferrari-rajongóknak, de azok is, akik csak egy picit érdeklődnek az autózás története iránt, nem kerülhetik el, hogy egyszer majd tiszteletüket tegyék a - nagyon is stílusosan - Via Paolo Ferrarin lévő intézményben. A Museo Casa Enzo Ferrari különleges építmény. Egyrészt ott van a régi ház, ahol valaha, réges régen Alfredo Ferrari voltaképp kovácsműhelyt tartott fenn. Az idők változásával persze a cég profilja is átalakult, és az automobil megjelenésével mechanikai reparálásokat is elvégeztek benne. Nem sokáig, hiszen az első világháború a Guerra Grande elragadta az apát, és a vele azonos nevű fiát, a két Alfredot. Maradt Enzo, aki ekkor alig 17 éves volt. Aztán ő is megjárta a frontot, és onnan visszatérve végleg az autók szolgálatába szegődött.
A néhai, L-alakú házat teljes egészében újjáépítették, és itt kapott helyet a Ferrari-mítosz személyesebb része, az "öreg" relikviái. Számtalan régi irat, dokumentum, újság. A hosszanti épületszárnyban vannak kiállítva tárlókban E.F. naplói, amiket pontosan vezetett, és mindig egy olasz trikolort használt könyvjelzőként. Láthatjuk a hírneves ágaskodó ló történetét, a Baracca-család címerállatát, és azt is, hogy immár a Ferrari-jelvényeken miképpen módosult a lovacska formája, tartása. És itt van kiállítva Enzo tolla, a legendás lila tintával, aminek használatát szintén apjától örökölte: a papa írt mindig tintaceruzával, ezt hagyta örökül a kisebbik fiának. És a sötét szemüveg, amivel a Commendatore elbújt a világ kíváncsisága elöl, és egyben része lett a mítosznak, amit felettébb tudatosan alakított már az 1950-es évektől kezdve.
A múzeum másik egysége másért, másképp izgalmas. Az udvarház folytatásképp egy hipermodern kiállítótér épült a cseh építészt Jan Kaplicky tervei alapján, aki azonban sajnálatos módon nem érhette meg álma megszületését, mivel 2009-ben elhunyt. A kagylóhéj formájú épület a Ferrari-címerből ismert sárga színben pompázik, ami egyébként Modena színe, amely a Nap városként hirdeti önmagát. A városka még egy hónappal a megnyitó után is teljes Museo Enzo Ferrari-zászlódíszben várta a látogatókat, úgyhogy nagyon ellenálló kellett legyen az, aki ennyi kapacitálás ellenére sem kereste fel a vadonatúj objektumot.
A 18 millió euróból egy erre a célra létre hozott alapítvány kebelén belül megvalósult projektről el lehet mondani, hogy nem végeztek félmunkát. A sárga tető alatt lévő csarnokban a fogadótérben rögvest az a 815-ös kocsi fogad, ami még nem Ferrari néven futott, de a fiatal Alberto Ascari 1940-ben már indult vele a Mille Miglián - az autó igazság szerint nem is tűzvörös, hanem bordó. Aztán jön a többi csodagép, egy-egy hófehér "tálcán" knálva: a P1-es Alfa, az a Bimotore, amit Tazio Nuvolari űzött a rekordkísérleteknbél, az Alfa P3-asa, ami még az 1930-as években épült a magyar származású Vittorio Jano keze nyomán, és ennek a masinának a tovább fejlesztett változataival 1950/51-ben Farina, majd Fangio Forma-1-es bajnok lett! A csarnok szellős, nincs telezsúfolva autókkal, mintegy 30 gépet állítottak ki. Körben itt is vitrinek futnak, ahol olyan érdekességeket lehet hosszasan tanulmányozni, mint Giulio Cabianca haláláról (http://f1classic.blog.hu/2011/08/09/50_eve_tortent_cabianca_halala) készült horror-fejstmény, vagy az a fotó, ahol a pilóták papja (http://f1classic.blog.hu/2011/12/28/az_autoversenyzok_papja_don_sergio) épp sisakot csatol a fejére, hogy száguldozzon egy jót egy Serenissimával. A kiállítást egy konferenciaterem egészíti ki, ahol különböző rendezvényeket lehet tartani, és van egy kis moziterem is, ahol egy nagyon jól szerkesztett, Enzo Ferrarival és a fiával Piero Ferrarival készült interjúrészletekkel vegyes dokumentumfilmet vetítenek olaszul, angol felirattal.
A Museo Casa Enzo Ferrari részéről dr. Maja Argenzianotól még a továbbiakat tudtuk meg:
- A kiállított gépek különböző magánkollekciók és autós múzeumok tulajdona. Ugyanez vonatkozik a dokumentumokra is, de azt is tudni kell, hogy az alapítványunk Enzo Ferrarival és az autósporttal kapcsolat 6000 irat digitális másolatát szerezte be.
Arra a kérdésre, hogy a múzeum milyen viszonyban áll a Ferrari céggel, valamint a maranellói Galeria Ferrarival, ezt a választ kaptam:
- A Ferrari vállalat múzeuma vagyunk. A modenai és a maranellói egység kiegészítik egymást, és úgy is dolgozunk, hogy minden tekintetben meglegyen közöttünk az összhang. Modena volt az első helyszíne Enzo Ferrari életének, itt volt versenyző és konstruktőr is. Szóval egyáltalán nem vagyunk konkurenciái egymásnak, például a látogatók kombinált jegyet is vehetnek. A Museo Casa Enzo Ferrariban tematikus kiállításokat szeretnénk majd rendezni, amik félévente váltakoznának, olyan témákat érintve, mint az autó és a művészet, a tudomány és a technikai haladás. Úgy véljük, hogy a múzeumunk egy igazi kulturális főhadiszállás, ami ráadásul a kortárs építészet egyik gyöngyszeme.
És végül igazán érdekes, amit Maja Argenziano az oktatásba való bekapcsolódásukról mondott:
- Szeretnénk továbbadni az iskolásoknak mindazt, ami Enzo Ferrari élettörténetének az alapja volt: hogy mennyire fontosak az álmok, azok megvalósítása, a bátorság, az erőpróbák, a hit, de a kín, a gyötrelem is. Továbbá a kreativitás, ami oly sok módon képes kifejezést nyerni. A Dokumentációs Központ pedig rendelkezésre áll ahhoz, hogy a múzeumunk katalogizált anyagaiban kutakodjanak az érdeklődök és a diákok is.