Minden F1-es áldozatra igaz, hogy idő előtt költözött át az égi versenypályára. De érdekes megfigyelni, hogy mennyi közöttük a pályája legelején vagy kezdeti szakaszában elhunyt versenyző.
Különös, hogy a világbajnokok közül csak Ayrton Senna halt meg verseny közben, hiszen Jochen Rindt még nem volt bajnok, amikor 1970-ben, az Olasz Nagydíj időmérőjén tragikus balesetet szenvedett, a másik versenypályán meghalt bajnok, Jim Clark pedig egy F2-es futamon vesztette életét. Sennán kívül pedig nagyon kevés szupersztár lett a sportág áldozata. Akiket mindenképp ide kell sorolni, az Rindt, Ronnie Peterson, Gilles Villeneuve és talán két régebbi pilóta, akik már nagy névnek számítottak: Peter Collins és a vb-címért küzdő Wolfgang von Trips. Természetesen mindazok halála, akik már több szezont lehúztak a F1-ben, összeszedtek egy-két nagydíj-győzelmet, nagy megrázkódtatást jelentett a F1-es család és a szurkolók számára – sokak legendája máig él, mint például Lorenzo Bandinié, Jo Sifferté, Francois Cevert-é és Patrick Depailleré.
De ha végigböngésszük a F1-es halottak fájdalmas listáját, feltűnik, hogy milyen sok közöttük a tapasztalatlan, kezdő versenyző, akiknek alig adatott néhány futam – és ezzel koránt sem szeretném azt sugallni, hogy az ő hibájukból következett be a végzetes baleset. Emlékezzünk csak vissza, hogy Roland Ratzenberger Simtekjéről miképp vált le a jobb oldali első terelőszárny, és vált emiatt irányíthatatlanná az autója.
Mégis, mintha az igazi nagyoknak szerencséje is lenne, nem ragadta el őket a halál, noha olyan ütközéseket és tűzeseteket kellett ehhez megúszniuk, mint Niki Laudának, hogy csak a leghíresebbet említsem. De súlyos karambolokat élt túl Juan Manuel Fangio, Graham Hill vagy Jackie Stewart is, amik után hetekig nyomták a kórházi ágyat, és tényleg örülhettek, hogy még életben vannak.
Most, hogy Jules Bianchi ennyire fiatalon, voltaképp pályája legelején távozott, emlékezzünk meg azokról is – Bristow-ról, Stacey-ről, Williamsonról, Koiniggről, Palettiről, Ratzenbergerről –, akik épp csak elérték nagy álmukat, a F1-et, és szinte rögvest életüket adták a versenyzésért.
Ayrton Senna (34) – 161 GP, 3 vb cím, 41 győzelem
Ronnie Peterson (34) – 123 GP, 10 győzelem
Jochen Rindt (28) – 62 GP, 1 vb cím, 6 győzelem
Gilles Villeneuve (32) – 67 GP, 6 győzelem
Wolfgang von Trips (33) – 27 GP, 3 győzelem
Peter Collins (27) – 32 GP, 3 győzelem
Elio de Angelis (27) – 108 GP, 2 győzelem
Patrick Depailler (36) – 95 GP, 2 győzelem
Joseph Siffert (35) – 96 GP, 2 győzelem
Peter Revson (35) – 30 GP, 2 győzelem
Francois Cevert (29) – 47 GP, 1 győzelem
Lorenzo Bandini (32) – 42 GP, 1 győzelem
Lugi Musso (34) – 24 GP, 1 győzelem
Piers Courage (28), 30 GP, 20 pont
Eugenio Castelotti (27) – 14 GP, 19,5 pont
Tom Pryce (28) – 42 GP, 19 pont
Stewart Lewis-Evans (28) – 14 GP, 16 pont
Mark Donohue (38) – 14 GP, 8 pont
Carel Godin de Beaufort (30) – 28 GP, 4 pont
John Taylor (33) – 5 GP, 3 pont
Jules Bianchi (25) – 43 GP, 2 pont
Onofre Marimon (32) – 12 GP
Alan Stacey (26) – 7 GP
Gerhard Mitter (33) – 5 GP
Chris Bristow (23) – 4 GP
Jo Slesser (40) – 3 GP
Helmut Koinnigg (25) – 3 GP
Roger Williamson (25) – 2 GP
Riccardo Paletti (24) – 2 GP
Roland Ratzenberger (32) – 1 GP
(A listában szerepelnek a teszteken és nem világbajnoki státuszú F1-es futamon elhunytak is.)
